Tisztelt Lakosság! Kedves Érdeklődők!
Tájékoztatjuk Önöket, hogy a Lónyay Család Sírkápolna átadó ünnepsége 2018. július 6-án megrendezésre került.
Az ünnepséget megtisztelte Varga Mihály pénzügyminiszter, illetve Dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő.
Király Edit
polgármester
Tisztelt Látogatók!
Szeretettel Köszöntjuk Önöket
Lónya község honlapján!
Földrajzi fekvése, megközelítése:
Lónya a Tiszahát beregi részének legészakibb települése. A megyeszékhely, Nyíregyházától északkeleti irányban mintegy 85 km-re található. Északon és Keleten Ukrajna, Nyugaton, pedig a Tisza határolja.
Megközelítése két irányból történhet: Felső- Szabolcsból a 4-es számú főútról, Tuzsérnál leágazó alsórendű úton, a Tiszán átkelve lehetséges. A tiszai átkelést vízállástól függően komp segíti.
A beregi térségből a 4113-as számú Mándok- Tarpa összekötő úton érhető el a település.
A községnek vasútállomása nincs, így a tömegközlekedési eszközök közül csak autóbasszal lehet Lónyára eljutni Vásárosnamény irányából.
Az I. világháború előtt a térség rendelkezett vasútvonallal, ugyanis itt vezetett a Miskolc-Máramaros vasútvonal. Trianon után azonban a határ vonalát úgy húzták meg, hogy a vasúti pálya a magyar területeken kívülre esett. Így a falu vasútállomása külföldre került, a termúföld és a rokonság egy részével együtt.
Ekkortól számít az egykori Bereg megye Magyarországon maradt része, a Tiszahát, és ezen belül is Lónya- ahogy az itteniek mondják- "Istán háta mögötti" helynek.
Éghajlati jellemzők:
Éghajlata a mérsékelten meleg és a mérsékelten hűvös határán van. Az évi napsütéses órák száma 1950, a középhőmérséklet 9,4 - 9,5 c°, a csapadék mennyisége 630-660 mm közötti. Uralkodó szélirány az északi, mely a Kárpátok ungvári szélkapuján tör be.
Vízrajza:
A lónyai határ domináns eleme a víz, mivel nyugaton, több kilóméteren keresztül a Tisza szegélyezi Benktől a kárpátaljai Szalókáig. A folyó mellett nagy kiterjedésű árterület található, melyben hatalams értéri erdők burjánzanak (Fogás, Lászka, Lekenye mezeje). A tisza mellett a Holt-Tisza is szolgáltat vizet. A kertek alatt húzódó területek elnevezései is jelzik a víz jelenlétét: pl. Sásastó, Tóhát. A községet Keleten a Csaronda patak határolja, amely egyben a Magyar Köztársaság és Ukrajn
Helytörténet:
Egy csiszolt kőbalta - mely földmunkák során került elő - jelzi, hogy már az őskorban is laktak emberek.
A település neve szláv eredetű, az ősszláv lovü (halász-vadász), illetve a lovity (halászik, vadászik) szavak családjába tartozik.
A Lónya szó őseinknél keresztnév lehetett, mert egy 1245 évi adománylevélben azt olvashatjuk, hogy IV. Béla király Lónyának és fiának, Györgynek valamint az ő fiának, Lászlónak birtokot adományozott.
A község neve 1270-ben tűnik fel az okmányokban, mint Bánk bán birtoka, melyet vejének Simonnak ajándékozott.
Bánk bán nem csak uralta a falut, hanem alkalmanként itt is lakott. A falu idősebb lakóinak körében még ma is él egy történek arról, hogy Lónya közelében a Tiszában hogyan lelte szomorú halálát Bánk bán felesége Melinda. Az alábbi részlet a Kelet - Magyarország 1979 évi november 18.-ai Vasárnapi mellékletében olvasható:
- "Húzza az evezőt Tiborc. Márton a csónak elején a jégtáblákat taszigálja - Mindjárt átérünk nemzetes asszony- mondja egyikük. Melinda visszanéz a túlparta, még ott áll fújva a két ló a szán előtt. Azután valami roppant, a ladik borul. A jég rátolul a gyenge alkotmányra. A nemzetes asszony a vízbe esik. Somát, a kisfiát elkapja Tiborc. Márton a csáklyával nyúl az asszony felé. Megbillen, vergődve igyekszik a jégtáblák között. Aztán egy forgó lehúzza, be a jégtakaró alá. Eltűnik ott, ahol az asszony. Tibor jéggé fagyva vergődik partra. Soma alélt. Melinda nem érte el a bán bán birtokát. A gyermek sem érkezik meg az udvarházban. A lónyai parton beteljesül a tragédia. A hű Tiborc csak így tud elszámolni urának: "(Rám parancsolt, hogy vigyem haza!)".
Mivel Simon utódok nélkül halt meg, a birtok visszaállt a koronára. 1285-ben királyi adományképen a Szatmár megyei Berencze helységből származó birtokos család Lónyára költözött, és a faluról vették fel a Lónyay nevet. Innentől kezdve idegen birtokosok szinte csak kizárólag házasság révén vagy esetleg az uralkodók iránti hűtlenségből származó birtokvesztések során kerülhettek ide.
1567-ben tatárhad vonult át a tájon, nagy pusztítást hagyva maguk után. A lakosoknak a templom nyújtott menedéket.
Ekkor a község birtokosai: Lónyay Péter, György, István és Tibai Kristóf voltak.
1593-ban Rudolf császár jogot adott a Lónyay Istvánnak Györgynek, Jánosnak, Ferencnek és Gergelynek Nagylónya és (Tisza) MOgyorós között hidasos rév fenntartására.
1657-ben II. Rákóczi György hadjárata után a lengyelek betörtek Beregbe is.
Anna azonban nem tétlenkedik, eladja az összes ékszerét, drágaságát s 1659-ben kiváltja a fogságból Kemény Jánost. Azután fejedelemasszony lett férje tragikus bukásáig.
A lengyelek több Tiszamenti helységében is pusztítottak. A nagylónyaiak és mátyusiak a cseheknek nevezett lengyelek elől régi harangjukat a Tiszába süllyesztették, hogy el ne vigyék ágyúnak. A jelül leszúrt karót a megáradt víz elsodorta mondja a néphagyomány, úgy nem találtak rá többen a harangra. Újat kellett önteni. Nagylónya 1666-ban öntetett Eperjesen Ulrich Mátyással egy latin feliratú kisharangot.
Az 1800as évek elejétől már az egész határt a Lónyay család birtokolta, de csak Lónyay János és felesége lakott Nagylónyán, aki egy alkalommal József főherceget is vendégül látta kastélyában.
Az 1848-49-es szabadságharcban Ecsedi Károly református lelkész, mint tábori pap és sok földműves, mint közkatona vett részt.
Nagylónyának 1837-ben Lónyay János és felesége Lónyay Florentina alapítványt tettek. Az alapítvány még 1880-ban is működött.
Kislónyán Lónyay László adományozott 1789-ben az iskola számára telket. 1825-től volt önálló iskolatanítója. 1938-ban közös igazgatás alatt négy tanerős Állami Elemi Iskola működött. Helyben ekkor már volt posta és csendőrség. Lónyai Hitelszövetkezet néven Hitelintézet és Hangya Szövetkezet működött.
A község rendelkezett körorvossal, valamint Kozma József bérlő működtette özv. Lónyay István és örököseinek hengermalmát.
Bereg hajdani rengetegjei közül mindig megkülönböztetett figyelemmel fordultak a Lónyai erdő felé.
Nagyon fontos jövedelemforrást jelentett maga a fa, de még inkább a makktermés, amelyre messze földről hajtották fel sertésnyájaikat a környező birtokosok. Ezen kívül a Lónyai - erdő gazdag vadállamonyáról volt hírás. Visszatérő eseménynek számítottak a királyi vadászatok, melyre összeseglettek az ország legjobb vadászai, akik heteket töltöttek a lónyai kastélyokban.
Kis- és Nagylónya két egymáshoz közel fekvő település volt. A múlt század végén Kislónya lakossága megszaporodott mivel a szomszédos Sziget falut elvitte a Tisza és lakóinak egy része a Tisza túlpartjára Mogyorósra, másik része Kislónyára költözött be.
A két községet Kis és Nagylónyát 193-ben egyesítették Lónya néven.